Egy print kiadónál dolgozom online-osként. Ennek a ténynek sok érdekes tapasztalatot köszönhetek azzal kapcsolatban, hogy az átlagos (nem online-os) ember hogyan gondolkozik az online-ról. Ma például egy olyan döbbenetes mondat hangzott el egy megbeszélésen, ami rádöbbentett arra, hogy a klasszikus printes szakember és online geek közti szakadék egy hagyományos print kiadónál olyan mértékűvé tud válni, amilyet eddig elképzelni sem tudtam.

Egy hirdetési kolléga, aki egyébként már nem egy komplexebb crossmedia kampány lebonyolításában is részt vett, azt vetette az online szemére, hogy nem elég rugalmas és gyors, hiszen ő pl. egy egyedi crossmédiás ajánlat részeként egy marketinges kreatív kollégával fél nap alatt összedob egy egészoldalas kuponos oldalt. Néhány másodpercig bénultan néztem ki a fejemből, és próbáltam felépíteni a kolléga online-ról alkotott mentális modelljét, hogy meg tudjam érteni álláspontját. Arra jutottam, hogy nincsen mentális modellje az online-ról. Ezért is vette printes modelljét alapul, ami az értelmezhetetlen modnatot eredményezte.

A printes világképben Quarkban vagy InDesignban összerakott 1/1-es kuponos kreatív már a komplexitás csimborasszója (na jó, egy beragasztással még lehet rajta bonyolítani). Annak hogy egy weboldal nem csak kinéz valahogy, hanem adott esetben működik is (mozognak rajta dolgok, reagál a látogató interakcióira, több oldalon és akár napokon átívelő állapotai vannak, adatot fogad, tárol, dogloz fel, stb.) semmilyen szinten nincsen a printes kollega tudatában. Annak ellenére nem, hogy maga is internetezik, tehát mint látogató/felhasználó nap mint nap találkozik az említett működéssel és mint magazin olvasó éreznie kell a különbséget print és online között. Feltételezem, érzi is. Csak nincsen tudatában annak, hogy mitől más az online élmény, mint a print.

Mi a megoldás? A printes világnézetű kollégák képzése és az online tudás terjesztése. Persze ehhez a menedzsmentnek fel kell ismrenie ennek a szükségességét. Ezt pedig akármelyik irányból le tudom vezetni:

• Ha a menedzsment úgy gondolja, hogy stratégiailag az online üzletágé a jövő, a print pedig lassan a dinoszauruszok sorsára jut, akkor egyszerű a következtetés levonása.
• Ha békés print-online egymás mellett élés híve, akkor szintén nem kérdéses, hogy a tisztán printes gondolkodást meg kell szüntetni.
• Ha viszont a menedzsment úgy gondolja, hogy print rulez és minden más csupán bizonytalan kimenetelű próbálkozás, akkor azt is be kell látnia, hogy ebben az esetben az online konkurencia. Tehát ellenség. És az ellenséget köztudottan ismerni kell, hogy legyőzhessük.

Persze van egy eset, amikor a nem veszünk tudomást az ellenségről. Ha lenézzük vagy lebecsüljük. A harcászat mesterei és bölcsei sokezer év óta óvva intenek ettől a hibától. Mert ha ítéletünk hibás, akkor a következmény fatális lehet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.