Hazafele menet szól a zene a fülemben. Politik Kills. Manu Chao folyamatosan levonja az általa evidensnek mondott következtetést: “Thats what my friend is an evicence: politik is violence.” A politika tehát egyenlő az erőszakkal. És bár ezt nem mondja ki, de úgy érzem, erősen elítéli. De mit is? Hol is van a probléma?

A következő fogalmakat köti össze Manu Chao a politikával: hazugság, drog, bomba, torpedó, vérengzés, erőszak, sírás, közöny, és a legtöbbet elhangzó, a létező rosszak legrosszabbika: a gyilkosság.

Mit is jelent az, hogy politika? A szó jelentése a görög “polisz” szóból ered, eredendően az jelentette, hogy “közélet”. Ma a csoportos döntéshozatali mechanizmusokra alkalmazzuk. Végül is nagyon egyszerű a lényege: érdekérvényesítés. Manapság hajlamosak vagyunk a fogalmat kizárólag az állami és államközi hatalmak érdekérvényesítési ténykedésére alkalmazni, de tulajdonképpen, amikor eldől, hogy mi legyen egy osztálykirándulás uticélja, vagy akár az, hogy kedvesünkkel moziba megyünk-e esete (ahova ő akar menni) vagy koncertre (ahova mi), az mind-mind politika.

Volak idők, amikor nagyon egyszerű volt a politika az emberek világában: aki erősebben lendítette a bunkót, annak az érdeke érvényesült. Ez az állatvilágban még ma is jól működő mechanizmus. Véresnek véres, de a Nagy Terv szermszögéből nézve valószínűleg kielégítően működik. Mi, emberek, idővel kialakítottunk finomabb mechanizmusokat az érdekérvényesítés terén. Ahogy társadalmunk egyre összetettebbé vált, érdekeink is egyre összetettebbé váltak, érdekcsoportjaink és kapcsolataik is, tehát a politika is azzá vált. Mára a politika már tudomány.

Tudósok foglalkoznak avval, hogy hogyan kell kérni, meggyőzni, hazudni, hízelegni, fenyegetni, stb. azért, hogy a mi érdekünk érvényesüljön. És mivel a cél némelyek szerint szentesíti az eszközt, továbbá minden érdekcsoport vezetője szerint a saját érdekcsoportjának az érdekei a helyes és jó érdekek, mindenki az összes lehetséges rendelkezésre álló eszközzel kűzd a saját érdekeiért. Civilizációnk eljutott odáig, hogy számos egyéb eszközt alkalmaz mielőtt a bunkóhoz nyúlna. Ez a politika. Ha más nem segít, akkor a dolog eljuthat a bunkóig. Az is politika.

A politika önmagában nem rossz. Pontosabban nem a politika rossz. A “rossz” értékítélet viszonyítási alap nélkül nem is alkalmazható a politika fogalmára (mint ahogy semmire sem).

A nap pl. káros sugarakat bocsát ki magából, ami égést, szélsőséges esetben bőrrákot és ezáltal halált okozhat. A nap ettől még nem rossz. De a nap élteti a növényeket és minket embereket is, nélküle nem is lehetne élet a Földön. Ettől a nap még nem jó. A nap csak van. A politika ugyanígy csak van. És vannak emberek, érdekcsoportok, akik a politika eszközeit így vagy úgy használják. Ők lehetnek rosszak vagy jók, de ők is csak egy-egy viszonyítási pontból nézve. Mert végső szinten jó és rossz sincsen. Tom szerint Jerry a rossz, Jerry szerint Tom.

Minden azért létezik, mert ellentétes erők folyamatosan harcolnak egymással. Jin és Jang, a Teremtő és a Sátán, Tom és Jerry. És ez mind összesűrűsödik egyetlen fogalomban: politika. Manu Chao a dualitásnak csak az egyik oldalát mutatja meg, a másik, szintén evidens oldalát kitakarja vagy nem látja: “Thats what my friend is an evidence: politik is peacefulness.”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.